Leander

Már az ókorban is dísznövénynek ültették; első ábrázolásait az i.e. 14. századból, Krétáról ismerjük. Magyarországon máig kedvelt. Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell, amiben a nitrogén, kálium és foszfor egyenlő mértékben kívánatos. Kifejezetten a virágzás megindításához-fokozásához a foszfortartalmat kell emelni. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Ez alatt ritkábban szabad öntözni. Valamennyi fényt - többek szerint - ilyenkor is kell kapnia. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt. Kényes a levéltetvek és atkák támadására, ezek ellen permetezni ajánlatos. Gombabetegségek is előfordulhatnak rajta.

Magról nagyon nehézkesen szaporítható, ezért célszerűbb hajtatni. A lemetszett, majd meleg, árnyékos helyen vízbe állított fás, félfás hajtások 1-2 hónap alatt gyökeret eresztenek.

A hajtásról való szaporítás előnye, hogy ugyanolyan lesz az új növény, mint amelyikről a hajtást vágtuk. A félfás ág jobb erre a célra, mert a teljesen fás ág nem biztos, hogy meggyökeresedik. Tegyük ezt a tavaszi visszametszéskor. Ajánlott akkora üveget választani, amiben a növény kivétele nélkül is lehet cserélni a vizet, amit érdemes 3 naponta megtenni.

A tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe tartozó növények több fajára jellemző, hogy bennük – emlősökön erős farmakológiai, vagy egyenesen mérgező hatást kiváltó – szívglikozidok találhatók. A leander ezen fajok egyike, ezért a szívglikozid-mérgezés elkerülése érdekében kellő óvatossággal és odafigyeléssel kell kezelni, gondozni a növényt. Mivel a mérgezés – néhány ritka esetet kivéve – szinte csak szájon át képzelhető el, ezért a kézmosásra esetleg kesztyűk használatára kell odafigyelni. Mint ritka kivételt kell megemlíteni az inhalációs mérgezést. A leandernyesedék elégetése során a szívglikozidok a levegőbe kerülhetnek és ezek belégzése mérgezést okozhat. A klinikai statisztikák alapján elmondható, hogy jellemzően gyerekek vagy méginkább a háziállatok esetében fordul elő mérgezés. 

Tartalom forrása:hu.wikipedia.org

Külső kép forrása: pixabay.com